AKTUÁLIS

KÖR - ŐSZI ALKOTÓTÁBOR TINNYÉN, A MAGHÁZBAN

A KÖR Műhely nagysikerű nyári alkotótáborai után idén ősszel is háromnapos tábort nyit, ezúttal Tinnyén, a festői hangulatú Magházban.

FESTŐCSOPORT

Közkívánatra folytatódik a festőcsoport. Festeni jó. Festeni az alkotás öröméért is lehet. Ellenni közben, és beszélgetni, mint régen a fonóban. Tanulni lazán, észrevétlenül. Visszajárni, vágyakozni majd elkezdeni.

Több év van már mögöttünk. Voltak aboriginal festéseink, követtünk impressziókat (és az impresszionistákat), nyomot hagytunk kérgeken, vásznon, papíron. Színesek, vékonyak, vastagok. Tinták, vízfestékek, akrilok. Kísérletek, próbálkozások, jól sikerült és "csak" később megszeretett alkotások. Az élményt kaptuk mindettől, ami feltölt, erőt ad, új alkotásra sarkall, segít túlélni nehéz helyzeteket, új kapcsolatokhoz juttat.

Beírhatod a naptáradba - MA FESTEK.

ÚJ ÉV, ÚJ KÖRÖK

A landart, a környezettudatosság, az egészségesebb életmód és a civil kurázsi szellemében reményeink szerint jóval több olyasféle közéleti, szabadidős programot kezdeményezünk majd, mint a tavalyi dunaparti mandala vagy az idei Római-partos esemény volt - túrák, biciklis programok, szabadtéri alkotások, gerilláskodás, múzeumlátogatás, szalonelőadások, stb. -, s ezekben akár a Ti életetek szívügyei, kezdeményezéseitek mentén is kapcsolódhatunk.

ÓRIÁS MANDALA A RÓMAIN

Két éve készítettünk először a KÖRösökkel és az arra járókkal egy mandalát a Duna-parton, uszadékfából, kövekből, szemétnek számító, elhagyott tárgyakból. Idén, július 28-án pedig egy szintén római-parti, jócélú civil rendezvény adott keretet a landart eseményünknek. Újra nekiláttunk, kedves emberek társaságában, barátaink és érdeklődő kreatívok segítségével készítettünk ismét egy mandalát. Az alapanyagok most már színesebbek és nemesebbek voltak, sokan hoztak magukkal természetből vett terméseket, faháncsot, kagylókat. Fontos volt számunkra, hogy csak természetes, elbomló anyagokat használjunk, amiket ott is megtalálunk, és az alkotás egészével együtt - rábízhatunk a természetre.

A Duna kegyes volt hozzánk, széles partot kínált épp azokban a napokban, sok kagylóval, kövekkel, levelekkel, partmenti korhadt ágakkal, és persze langyos vízzel. Ami körülvett minket abban az 5-6 órában, a párás meleg és a minket diszkréten kerülgető zivatarfelhők mellett is ideális volt. Mintha minden és mindenki kicsit megállt volna, s békésen szemlélte a lassú, örömteli alkotást. Az érdeklődők jöttek-mentek körülöttünk, többen beszálltak, voltak, akik órákon át elmélyülten alkottak velünk, sokan visszatértek, és volt, aki napokkal később is kizarándokolt a tett helyszínére, lefotózta, mi maradt a mandalából. Sötétedéskor gyertyákat, mécseseket gyújtottunk a körcikkek szélein.

A mandalakészítésben sok minden együtt van. A - jelen esetben - természeti anyagok rendszerezése és gondos, dekoratív egymás mellé komponálása, a köralak kimérése, felosztása és kitöltése, a gyűjtögetés maga, a hajlongás, görnyedés, térdelés fizikai alázata, a nyomhagyás és persze az elengedés, az elkészült mű átengedése a természetnek. A folyamat, és nem annyira az eredmény... Azt gondoltuk akkor, hogy majd jön a dagály, és elviszi magával mindazt, ami mehet vele - a sors keze azonban úgy intézi, hogy azóta csak apadt a Duna vize. Talán kiugrunk valamelyik nap, megnézzük, mi maradt a művünkből, a Hattyú Csónakház alatti parton...