AKTUÁLIS

Szerda esténként várom érdeklődő, alkotni vágyó társaimat. Festős technikákat is mutatok majd nektek, de mindenki dolgozhat önállóan, saját kedvenc módszerével is. Turner, Egry, Kandinszkij és Vaszary művészetébő inspirálódunk majd elsősorban. Az esti órák alkalmasak a lecsendesedésre, az elmélyülésre - a társas alkotásra.

Csütörtök délelőttönként a kinti fények, a természet szépségei inspirálnak majd minket.

A haladó csoport mellett most új csoportot indítok az alkotni vágyóknak. Nem az akadémikus festészet tanítása a cél, és nem is a másolás - hanem az inspirált, szabad, jókedvű festés. Megismerkedünk technikákkal, művészettörténeti érdekességekkel, de a fókuszban mindig a festés öröme és az együttlét lesz.

Részletes felvilágosítás emailben: tothildiko.szakmai@gmail.com.

Szeretettel várlak!

Szabadtéri, játékos, kreatív és ismeretterjesztő táborokat indítok július elejétől Nagykovácsiban. A táborok az 5-12, illetve a 10-15 éves korosztálynak szólnak. A természetben, a szabad levegőn alkotunk majd, a helyi közösségi kertben, illetve lesz egy kiscsoport a családi házunk kertjében. Délelőttönként megjárjuk az erdőt, megfigyeljük az élő környezetet, a kertbe visszatérve pedig alkotunk, kézműveskedünk és kertészkedünk. Mindezt a permakultúra ökológiai szemléletével és szabadságával.

Hogy mi ez? Kertészkedés és képzőművészet gyerekeknek, némi játékossággal fűszerezve, a permakultúra jegyében. A programot heti rendszerességgel, hétfő délutánokra hirdetjük, a helyszín a Kasvirág Közösségi Kert. Megfigyeljük az élővilágot, magokat ültetünk, nyomon követjük a természet változásait, locsolunk, palántázunk, szüretelünk, feldolgozzuk a termést. Mindezt lejegyezzük, a saját kreatív naplójába mindenki rögzítheti a saját megfigyeléseit, hangulatait. A napi munka végén alkotást készítünk a kértben töltött pillanatokról - rajzolunk, festünk, kollázst készítünk. Közben egy kicsit jobban megismerjük egymást, és tanulunk a környezetünkkel együtt élni. ha szeretnétek részt venni ebben az utazásban, amely tavasztól késő őszig tart, jelezzétek! Jó móka lesz!

A csoportot táraimmal, Vojczek Judittal (a Kasvirág Közösségi Kert vezetője, kertész) és Hartai Dorkával (kertész) vezetjük, mindhárman PDC (Permaculture Design Certification) kerttervezők is vagyunk.

Legújabb témánk a megszokott utazás, ezúttal Kelet felé. Online találkozunk, mindenki a saját otthonában fest, de ezzel együtt érdekes rágondolni, hogy a májusba nyúló keleti "utunk" során visszatérhetünk-e már vajon - legalább a végefelé - a személyesbe. Ha nem, hát nem, de ha igen, az nagyon-nagyon örömteli lenne... 🙂

2020-2021-ben a pandémia közepette is folytatódtak a csoportok. Amíg lehetett, egymásra és magunkra vigyázva festettünk a műteremben, amikor pedig már túl kockázatos lett, áttértünk az online együttlétekre. Nagy kihívás volt, mégis, mindennel együtt megérte. Egy másféle intimitással voltunk együtt, mindenki a maga kuckójában, az otthoni körülmények minden előnyével és hátrányával. Fontos volt, hogy együtt maradtunk, és úgy tűnik, együtt is maradunk, s ha lehetséges, akkor majd visszatérünk a személyes térbe. Gyönyörű tájakon jártunk, szépséges témákkal, művészekkel inspirálódtunk - lesz mit megosztanunk majd élőben!

Hagyománnyá vált háromnapos alkotótáborunkban olyan vezetett alkotói folyamatot kínálunk, amelyben lehetőség van képi alkotásokra, versírásra, meditatív mozgásra (tai-chi, chi-kung, kontakt impró), nagy beszélgetésekre, egyéni elvonulásra és igazi pihenésre a külön időkben, esténként pedig fonó-szerű, fakultatív kézműveskedésre és versfaragásra. Először kuckózunk be télen, és a hosszú hétvége során ezúttal is kapcsolódunk a természet és az évkör aktualitásaihoz - most épp a tél kellős közepének hangulatához. Ahhoz a lelkiállapothoz jutunk majd közelebb, ami a leghidegebb időszak belsejében hozzáférhetővé teszi a melegséget és a nyitottságot. Sokat leszünk odabent a kályha tüze körül, a személyes történetmesélések, forró italok védelmében, de ki-kirándulunk majd a szabadba is, hogy merítsünk a télből. A dramatikus élménymegosztásokban (playback-színházi rögtönzéses játékok) pedig nemcsak a képi alkotásainkról, hanem az alkotói folyamatban megélt hangulatainkról, gondolatainkról is "beszélhetünk" majd.

Ha nem érsz rá esténként, viszont délelőtt könnyebb időt szakítani magadra, gyere!
Egész más a hangulata, mint az esti csoportoknak, amolyan dolgozós-alkotós, mintha a nappali fény a műteremben a festés melós oldalát, a megmunkálást világítaná meg, és kevésbé a varázslatát. Ez is nagyon izgalmas lesz! Nem beszélve arról, mennyire hasznos és inspiráló, ha a képeidet sokféle helyzetben, este és nappal, falon és asztalon is látod, újra meg újra visszatérsz hozzá... Az iskolában tanultaktól eltérően, valójában az alkotás rendszerint egy hullámzó folyamat, a képek "kész" állapota ritkán egyértelmű, inkább egyfajta keresés, kísérletezés eredménye vagy lezárása. Persze ettől az is van, hogy érdemes figyelni rá, "ne told túl", szóval, adj időt magadnak és a képeidnek, egyszer csak kialakul egy belső megállapodás - van úgy, hogy azonnal, van úgy, hogy pár óra alatt, van úgy, hogy hosszú idő után...

Alkothatsz, töltődhetsz, inspirálódhatsz, ahogy te szeretnéd. Csendben, de társaságban - beszélgetve, egymástól is tanulva. Én abban segítelek, ami épp hiányzik, hogy az este végén elégedetten mehess haza.

A résztvevők amatőr festőnők, vannak, akik néhány alkotó estét töltöttek el velünk, és vannak, akik már rutinosabbak. Mindannyian az alkotás és a kikapcsolódás öröméért járnak. Én is mindig feltöltődve indulok haza.

Próbáltál-e már festeni úgy, hogy nem vagy képzett, és nem is a képzettség ígéretét kapod? Próbáltál-e magadtól festeni úgy, hogy azt nem élményfestésnek hívják, hanem csak úgy, festegetsz? El tudod képzelni, hogy - bármilyen hiedelmed van magadról ez ügyben - itt nem az ügyesség, képesség, tehetség számít, "csak" az önkifejezés? És mégis, a végén, minden vélt "bénázás" mellett szépnek láthatod majd az alkotásodat. Csend kell hozzá, igen, meghittség. És némi kíséret a vezetőtől. Nem művészi korrekció, hanem együttes megélés, ötletek, apró trükkök, felvetett szálak, érdekességek. Halk beszéd, néha kacagás. S mindenképp: a szemed érzékenysége, a kezed ügye, a lelked rajta...

A már hagyománnyá vált háromnapos alkotótábor eszenciája a rekreáció, feltöltődés és elmélyülés a vezetett, többféle önkifejezés által. A csoportban lehetőség van képi alkotásokra, versírásra, meditatív mozgásra (tai-chi, chi-kung, kontakt impró), nagy beszélgetésekre, egyéni elvonulásra és igazi pihenésre a külön időkben, esténként pedig fonó-szerű, fakultatív kézműveskedésre és versfaragásra. A hosszú hétvége során ezúttal is kapcsolódunk a természet és az évkör aktualitásaihoz - most a nyárkezdet melegéhez és nyitottságához. Igazi ínyencséget kínálunk a plein air technika által, azaz a szabadban való hosszas festéssel, amelyre annak rendje és módja szerint felkészülünk majd. A dramatikus élménymegosztásokban (playback-színházi rögtönzéses játékok) pedig nemcsak a képi alkotásainkról, hanem az alkotói folyamatban megélt hangulatainkról, gondolatainkról is "beszélhetünk" majd.

Tavaszi-nyári festés a belvárosban. Különleges alkalmakkal bővült a program, szabadban is fogunk alkotni, festői környezetben, a szerb templom kertjében. Minden időpont önálló program, külön-külön is jelentkezhetsz rájuk.

Ezen a négy estén az ellentétekkel foglalkozunk a festészetben. Megnézzük ezt az anyagi síkon, hogyan vonzzák, taszítják egymást, legyen szó festékről, vízről, kőről, fémről, textilről. Milyenek az ellentétek színek, formák, textúrák között. Hogyan van mindez velünk, a saját életünkben - hogyan jeleníthetők meg meg alkotásainkban a mi belső vagy külső ellentéteink.

Megint festenek... Jellemzően nők, egyébként. Felnőtt asszonyok, fiatalok, még fiatalabbak, egyedülállók vagy épp kapcsolatban élők. Nem ismerősök mindannyian, de eljönnek festeni ebbe a csoportba. Megállnak kicsit, összegyűlnek az asztal körül, ahol már ki van készítve a falap, a sokféle festék, az ecsetek, kisebb, nagyobb, dúsabb, ritkább, mind más, hívogat már a látványuk is, és képek a nagytáblán, minták ihletőnek. A kisasztalon almagerezdek, keksz és szolid ropi, forró tea, a dzséjbíelből halk jazz szól. A résztvevők beszélgetnek, nevetnek, történeteket mesélnek, oldódnak, ki izgul, hogy mire megy majd az alkotással, ki már eleve ezt várta hetek óta, ezt a barátságos, elmélyülős, békés pihenőt. Hogy valami szép szülessen a saját kezéből. Talán a tél teszi, most még meghittebb, lassabb, ráérősebb ez az egész. Képeket festenek városi emberek, igen, jellemzően nők, de ezt a férfiaknak is ki kellene próbálniuk, istenem, a teremtést mégiscsak a nők őrzik inkább, és most csak festenek... Akik alkotnak, magukat alkotják, azoknál van az erő, az idő, a várakozás nyugalma és izgalma.

A festőcsoport sikerére való tekintettel két újabb alkalmat nyitunk, még Karácsony előtt - alkothatsz, pihenhetsz, töltődhetsz, ajándékozásra is készülhetsz velünk.

Már megint festenek... Jellemzően nők, egyébként. Felnőtt asszonyok, fiatalok, még fiatalabbak, egyedülállók vagy épp kapcsolatban élők. Ahelyett, hogy a karácsonyi nagytakarítással vagy ajándékvadászattal foglalatoskodnának, vagy csak pihennének, eljönnek festeni ebbe a csoportba. Megállnak kicsit, összegyűlnek az asztal körül, ahol már ki van készítve a falap, a sokféle festék, az ecsetek, kisebb, nagyobb, dúsabb, ritkább, mind más, hívogat már a látványuk is, és képek a nagytáblán, minták ihletőnek. A kisasztalon almagerezdek, keksz és szolid ropi, forró tea, a dzséjbíelből halk jazz szól. A résztvevők beszélgetnek, nevetnek, történeteket mesélnek, oldódnak, ki izgul, hogy mire megy majd az alkotással, ki már eleve ezt várta hetek óta, ezt a barátságos, elmélyülős, békés pihenőt. Hogy valami szép szülessen a saját kezéből. Talán az advent teszi, talán a tél, most még meghittebb, lassabb, ráérősebb ez az egész. Képeket festenek városi emberek, mondom, jellemzően nők, de esküszöm, kéne ezt nekünk pasiknak is, hát istenem, a teremtést mégiscsak a nők őrzik inkább, és most csak festenek... Akik alkotnak, magukat alkotják, azoknál van az erő, az idő, a várakozás nyugalma és izgalma. Ki érti ezt?

A KÖR Műhely nagysikerű nyári alkotótáborai után idén ősszel is háromnapos tábort nyit, ezúttal Tinnyén, a festői hangulatú Magházban.

Közkívánatra folytatódik a festőcsoport. Festeni jó. Festeni az alkotás öröméért is lehet. Ellenni közben, és beszélgetni, mint régen a fonóban. Tanulni lazán, észrevétlenül. Visszajárni, vágyakozni majd elkezdeni.

Több év van már mögöttünk. Voltak aboriginal festéseink, követtünk impressziókat (és az impresszionistákat), nyomot hagytunk kérgeken, vásznon, papíron. Színesek, vékonyak, vastagok. Tinták, vízfestékek, akrilok. Kísérletek, próbálkozások, jól sikerült és "csak" később megszeretett alkotások. Az élményt kaptuk mindettől, ami feltölt, erőt ad, új alkotásra sarkall, segít túlélni nehéz helyzeteket, új kapcsolatokhoz juttat.

Beírhatod a naptáradba - MA FESTEK.

A landart, a környezettudatosság, az egészségesebb életmód és a civil kurázsi szellemében reményeink szerint jóval több olyasféle közéleti, szabadidős programot kezdeményezünk majd, mint a tavalyi dunaparti mandala vagy az idei Római-partos esemény volt - túrák, biciklis programok, szabadtéri alkotások, gerilláskodás, múzeumlátogatás, szalonelőadások, stb. -, s ezekben akár a Ti életetek szívügyei, kezdeményezéseitek mentén is kapcsolódhatunk.

Két éve készítettünk először a KÖRösökkel és az arra járókkal egy mandalát a Duna-parton, uszadékfából, kövekből, szemétnek számító, elhagyott tárgyakból. Idén, július 28-án pedig egy szintén római-parti, jócélú civil rendezvény adott keretet a landart eseményünknek. Újra nekiláttunk, kedves emberek társaságában, barátaink és érdeklődő kreatívok segítségével készítettünk ismét egy mandalát. Az alapanyagok most már színesebbek és nemesebbek voltak, sokan hoztak magukkal természetből vett terméseket, faháncsot, kagylókat. Fontos volt számunkra, hogy csak természetes, elbomló anyagokat használjunk, amiket ott is megtalálunk, és az alkotás egészével együtt - rábízhatunk a természetre.

A Duna kegyes volt hozzánk, széles partot kínált épp azokban a napokban, sok kagylóval, kövekkel, levelekkel, partmenti korhadt ágakkal, és persze langyos vízzel. Ami körülvett minket abban az 5-6 órában, a párás meleg és a minket diszkréten kerülgető zivatarfelhők mellett is ideális volt. Mintha minden és mindenki kicsit megállt volna, s békésen szemlélte a lassú, örömteli alkotást. Az érdeklődők jöttek-mentek körülöttünk, többen beszálltak, voltak, akik órákon át elmélyülten alkottak velünk, sokan visszatértek, és volt, aki napokkal később is kizarándokolt a tett helyszínére, lefotózta, mi maradt a mandalából. Sötétedéskor gyertyákat, mécseseket gyújtottunk a körcikkek szélein.

A mandalakészítésben sok minden együtt van. A - jelen esetben - természeti anyagok rendszerezése és gondos, dekoratív egymás mellé komponálása, a köralak kimérése, felosztása és kitöltése, a gyűjtögetés maga, a hajlongás, görnyedés, térdelés fizikai alázata, a nyomhagyás és persze az elengedés, az elkészült mű átengedése a természetnek. A folyamat, és nem annyira az eredmény... Azt gondoltuk akkor, hogy majd jön a dagály, és elviszi magával mindazt, ami mehet vele - a sors keze azonban úgy intézi, hogy azóta csak apadt a Duna vize. Talán kiugrunk valamelyik nap, megnézzük, mi maradt a művünkből, a Hattyú Csónakház alatti parton...